Önmagunk megismerése két fő módon történik. Az egyik, amikor a külső világ reakcióját figyeli meg az ember és azt mondja, hogy „ilyen vagyok, mert mások is azt mondják”. A másikban, viszont a saját erőforrások és viselkedés megismeréséből indul ki az önmegítélés, vagyis „ezt teszem, mert ilyen vagyok”.
Az önismereti könyvek azt hangsúlyozzák, próbáljon az ember befelé figyelni, ne a környezete határozza meg a saját magával kapcsolatos ítélethozatalát. Tinédzserként és fiatal felnőttkorban az előző a jellemző, míg az önismeret bővülésével a második dominál.
Természetesen a külső hatást nem lehet csak úgy kikapcsolni, viszont egy védőhálót lehet építeni a hamis kritikák kifogásához. Ezt az egészséges önbizalom, az eltökéltség és a józan ítélethozatal adják.
Ugyanakkor, megfelelő mértékű érzelmi intelligencia és empátia kell ahhoz, hogy megérthesse, bizonyos véleményt miért fogalmaz meg vele szemben valaki és ne építse be automatikusan az önmaga megítélésébe. Az önismereti könyvek eszközt nyújtanak ahhoz, hogy ezt bárki elérhesse.